A Tóth Sándor tanár, festő-és bábművész a '30-as évektől kiemelkedő szerepet vállalt Pápa képzőművészeti életének alakításában. Az ő nevéhez köthető 1949-ben annak a képzőművészeti szabadiskolának az indítása, mely azután szélesre tárva kapuit, „körré” alakulva, neves képzőművészek, tanárok, művészetet szerető és értő emberek sokaságának nyújtott örök életre szóló lelki és intellektuális útravalót. A. Tóth Sándor mellett a későbbiekben Cziráky Lajos, Hénel Gusztáv, Szalay László, Zsuppán István, Heitler László, Ughy Miklós, Borbély Lajos, Horváth Lajos, Kiss László irányították a kör munkáját.
2003-ban a Kör rangos kitüntetésben részesült. Az Amator Artium XVIII. Országos Képző és Iparművészeti Tárlat Esszencia kiállításán a csoport elnyerte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Közművelődési Főosztályának Közösségi díját. A Körhöz köthető az a hagyományteremtő kezdeményezés is, mely hosszú évekig biztosított bemutatkozási alkalmat a helyi alkotók számára. Az általában ősszel megrendezett Pápai Tárlat elindításának jelentősége abban áll, hogy ráirányította a figyelmet a helyben született művek értékére. Mű(vész) és közönség találkozása, kapcsolata közösségi élményeken keresztül az összetartozás tudatát ápolta. A pápai Képzőművész Kör rangját, presztízsét tovább erősítik azok az elismert művészek, akik nem minden esetben köthetők szorosan e közösséghez, ám munkásságukkal, szemléletükkel hozzájárultak a pápai képzőművészet fejlődéséhez, a város szellemi, kulturális értékeinek, örökségének gazdagításához a kezdetektől napjainkig. A teljesség igénye nélkül néhány A. Tóth tanítvány „e körből”: Somogyi József szobrászművész, Kokas Ignác festőművész, Závory Zoltán grafikus festő/restaurátor, Fischer Ernő festőművész, Istenes lscserekov András festőművész, Nagy László költő, grafikus, Hencze Tamás festőművész, Bíró Károly tanár, festőművész, valamint a pápai születésű kiváló művészettörténész, Szíj Béla, a Magyar Nemzeti Galéria egykori munkatársa. A Kör a város lélekszámához viszonyítva nagy számban indított útjára tanárt, alkotót, művészetkedvelő/értő embert. S ezekhez az eltelt évtizedekben megtalálták a bemutatkozás helyszíneit, a hosszabb rövidebb ideig élő városi kiállítóhelyeket, galériákat, a Pedagógus Művelődési Házat, a Somogyi József Galériát, az A. Tóth Sándor Galériát, a Pápai Galériát a Várkastélyban, a művelődési központ tereit, a városi könyvtár folyosóját, majd üzemeket, iskolai aulákat, és 2020-ban a 70 éves emlékkiállításként a Pannonia Reformata kiállítótermét.
A keletkezett művek is komoly értéket képviselnek, de talán ennél is fontosabb a közösség, mint érték. Az a közösség, amely 70 éven keresztül fönnmarad és folyamatosan működik, alkot, munkájával, hagyományteremtő kezdeményezéseivel jelentős helyi értékképző erőként van jelen.
