Jókai Mór az 1841/42-es tanévben a Pápai Református Kollégium növendékeként – akkor még Jókay Móric – ebben a házban bérelt szobát Klára Sándortól. Ezt az épületet 1860 körül építhették át a mai, romantikus stílusú formájára. 1880 nyarán helyezték el rajta az emléktáblát, amely az író pápai tartózkodásának állít emléket, melyről a korabeli sajtó is megemlékezett (a kép mellékelve). Jókai Mór így emlékezik vissza Fenyvessy Ferenchez írott levelében erről a házról, és első novellájáról, melynek megírása ehhez a helyhez kötődik:
„Megvan-e még az a szőlőlugas a Klára-ház kertjében (a szőlőtő halhatatlan), a hol azt a borzalmasan fantasztikus elbeszélést megírtam, a minek >>Istenítélet<< a neve? Akkor virágzott a szőlő, a dongó méhek segítettek benne. A mű pályázatra volt szánva: azért kellett azt titokban írni, hogy idegen szem ne lássa. A >>képző-társaság<< öt arany jutalmat tűzött ki pályadíjul: egy versre és két novellára. Mikor már be voltak adva a pályaművek, még azután is minden délután kijártam megkérdezni a növekedő szőlőszemektől, hogy mi lesz a munkám sorsa!
A szőlő pedig savanyú volt: még várni kellett.”
Napjainkban a helyiek csak Jókai-házként említik ezt az egykor Klára Sándor tulajdonát képező egyszintes lakóházat, az eredetileg Hosszú utca 972. számút.
