A költő fiatalságának egyik legdöntőbb szakasza az 1841-1842 között, Pápán töltött időszak. A Petőfi nevet, mint művésznevet itt használja először. Itt alkotta, és itteni tartózkodása alatt jelent meg nyomtatásban első költeménye.
Petrovics Sándor Kiskőrösön született, és eleinte még színésznek készült, de a Pápán töltött időszak után élete másfele fordult. A költő maga írta: „…itt némileg csillámlani kezdett szerencsecsillagom. Tarczy, a derék Tarczy az, kinek mind köszönhetek. S így vagyok itt Pápán, s noha tengődöm, de mégis itt vagyok, és némi reménnyel, hogy: dabit his quoque finem.” (Isten véget vet ezeknek). Petőfit Pápán tanárai és tanulótársai is segítették, és mindez, az itteni lét ösztönzően hatott a meglévő költői tehetsége felszínre hozatalában. Selmecen még megbuktatták az iskolai vizsgán, de Pápán felkarolták, és mint önképzőköri tagról egy társa, Kolmár József írta: „…alig melegedett meg köztünk, már az első hegedűt akarta játszani múzsatársulatunkban.” 1841-ben 3 munkája is méltónak ítéltetett az Érdemkönyvbe. Tarczy Lajos professzor drámaelméleti könyve és tanítása nagy hatással volt Petőfire. Ettől kezdve Petőfi elkezdte terjeszteni műveit az olvasók felé. Két népdalát jelentette meg a Tarczy Lajos szerkesztette Népbarát című kalendáriumban. Majd a Bajza József szerkesztette pesti Athenaeum 1842. május 22-i számában megjelent „A borozó” című verse. A legenda szerint (amely igaz is lehet), mint pápai diák, a város szélén levő Hódoska beszálló vendéglő asztalánál, egy baráti borozgatás alkalmával írta a verset. A kortársak szerint könnyedén és gyorsan fogalmazott. Ezután a képzőtársasági szereplései sokasodtak, szerzőként és előadóként is. Ekkoriban volt, hogy a „Tolvaj huszár” című versét először írja úgy alá, hogy: PETŐFI SÁNDOR. Tehát Petrovicsból Pápán lett Petőfi. S nemcsak a neve változott meg itt, hanem maga az ember is. Obsitos bakából költő és diák lett. Írásai által megízlelt sikerei megerősítették őt. Így hagyta el Pápát 1842. augusztus végén.
A pápai iskolaéve alatt írt számos verse, bordala, balladája, fordításai, prózai munkái közül fennmaradtak és megtalálhatóak a pápai református kollégium Képzőtársaságának Érdemkönyvében:
oldalszám: mű címe: a mű alatti aláírás:
104 Tűnődés Homonnai, alatta Petrovics Sándor név áthúzva
158 Hazatérés A.B., Petrovics Sándor áthúzva
159-160 Pórnak esti dala A.B., Petrovics Sándor áthúzva
161-162 Elégia a pataknál A.B., Petrovics Sándor áthúzva
162-165 Elégia egy várrom felett A.B. Petrovics Sándor áthúzva
174-175 Tolvaj huszár Homonnai, alatta Petőfi Sándor áthúzva
176-178 Székfoglaló beszéd Petrovics Sándor
188-191 Szín és való Homonnai, Petrovics Sándor áthúzva
192-194 Lehel Homonnai, Petrovics Sándor áthúzva
195-196 Vándordalok Homonnai, Petrovics Sándor áthúzva
198-199 Ideál Homonnai, Petrovics Sándor áthúzva
Az iskola anyakönyvében, „A Helvétiai Vallástételt követők Pápai Főiskolájának elrendelése és törvényei” címet követően az 544. sorszámnál saját kezű beírása olvasható: „Petrovics Sándor”.
Veress Zsuzsa, a Pápai Református Kollégium tanára „Petrovics Sándor, a pápai diákköltő” című tanulmánya 26 Pápán született írásmunkáját közli Petőfi Sándornak.
A Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Veszprém Megyei Értéktár Bizottsága a nemzeti értéket 2017. február 13-án felvette a Veszprém Megyei Értéktár kulturális örökség szakterületi kategóriájába.
https://ertektar.vpmegye.hu/index.php/11-veszprem-megye-ertektar/kulturalis-orokseg/49-petofi-sandor-koltove-eresenek-papai-motivumai-es-dokumentumai
