A képzőművész
Avantgárd/szimbolista alkotóként új, friss személetet, világlátást hozott egyedi a kubista-expresszionista formajegyeket fölvonultató művészete. Pápán született alkotásai kiemelkedő helyi értéknek tekinthetők, ugyanakkor egyetemes művészettörténeti mércével is rangos művek. Természetes módon tartoznak ide városunkat megörökítő festményei, e műveket kordokumentumként, egy korszak hiteles lenyomataként is értékelhetjük. Külön említést érdemel kivételes rajzkészsége: minden helyzetben, minden időben készen állt az alkotásra, legtöbbször grafittal, szénnel. Pápán vendégként járt művészek portréit szemlélve rendkívül rangos névsor tárul a szemünk elé: Németh László, Ortutay Gyula, Veres Péter, Zilahy Lajos, Csoóri Sándor, Vathy Zsuzsa, Lázár Ervin, Rab Zsuzsa, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Bartók Béla, Lőrincze Lajos, stb. A megszámlálhatatlanul sok általa készített szkeccs, vázlat, kroki között találjuk a Pápai Képzőművészeti Kör mindennapi életébe bepillantást engedő rajzait, tanárokról és a tagokról készült portréit. 1954 farsangján karikatúra tablót készített a Türr Gimnázium legendás tanárairól. 1924-től kezdődően minden esztendőben BUÉK-Tóthék címzéssel ellátott kézzel színezett linómetszet kártyasorozatot küldött széles baráti körének
A tanár
Rajztanári munkásságát, pedagógiai eredményességét szlogenszerű rövidséggel úgy határozhatjuk meg, hogy mesterek mestere volt. Kiváló, országos- és világhírnevet szerző alkotók tekintették pályájuk indítójának, inspirálójának: Somogyi József, Virágh Mihály, Hencze Tamás, Móritz Sándor, Istenes Iscserekov András, Szeiffert János. Tanítványai voltak továbbá irodalmunk kitűnőségei: Nagy Lászlók, Csoóri Sándor, Rab Zsuzsa, vagy éppen Bodolay Géza irodalomtörténész, Lőrincze Lajos nyelvész és Szíj Béla művészettörténész. Pápai rajztanárok, művészek hosszú sorának volt inspiráló nevelője, pályájuk elindítója. Diákjaihoz intézett, szállóigévé vált mondatát ("jöhettek hozzám alkalmas és alkalmatlan időben") úgy tekinthetjük, hogy számára a nevelés messze meghaladta az iskolai, szakköri kereteket, sokkal inkább küldetéses életformát öltött. Pedagógiai gyakorlatára jellemző volt a személyiség integritásának megőrzése, amely a művészeti nevelés sarkalatos alapkérdése. Magyarázataiban mindig jelen volt egyfajta "kulturális értéktöbblet", azaz nem kizárólag tantárgyat/tananyagot tanított. Sokkal többet tett ennél: világlátást, szemléletet, életismeretet, értékorientációt adott, diákjai életre szóló útravalót kaptak. Tanári munkásságához tartoznak a rajztanítás metodikájával foglalkozó publikációi, pl. Izlésnevelés és rajzoktatás, A művészeti nevelésről, Permetezés vagy festékszórás.
A bábművész
1929-ben Párizsban ismerkedett meg és kötött örök barátságot unokanővére férjével, a fanatikus bábművésszel, Blattner Gézával. A két rendkívül hasonló karakterű művész találkozása, együttműködése, kölcsönös egymásra hatása termékenynek bizonyult. A. Tóth Sándor Párizsban tervezett, faragott bábjai ma is az egyetemes bábművészet megbecsült darabjai. 1930-tól tartott előadásokat az általuk szervezett Teatre Arc-en-ciel bábszínház. Hazatérte után a bábos mozgalom élére állt, nagy szervezőmunkába fogott, elsőként névsort állított össze: kik foglalkoznak bábjátszással, kiket érdekel ez a műfaj. 1935-ben Pápán, a Jókai Kör rendezvényén tartott előadást A bábszínház kultúrhistóriája címmel. 1947-ben az I. Magyar Bábjátékos Kongresszus egyik szervezője volt. Élete végéig részt vett a magyarországi bábművészet fejlesztésében, alakításában. Az általa készített bábok többsége megtalálható a budapesti színháztörténeti múzeumban, kisebb részük a müncheni bábmúzeumban és magángyűjteményekben. Pápán a református kollégiumban ma is működő "Bábozda" a példája szellemi magvetésének.
A művészetszervező
Az általa tervezett és megvalósított új, jól felszerelt, tágas kollégiumi rajzszertár hosszú időkre kiindulópontja, bázisa lett a város képzőművészeti életének, ily módon értékteremtő műhellyé vált. Itt rendezte első önálló pápai kiállításait, de ide szervezett tárlatokat főiskolás tanítványainak is. A háború idején a deportált Kovács testvérek kiemelkedően nagy értéket képviselő képgyűjteményét ő mentette meg a szétszóródástól. A gyűjteményből kiállítást rendezett, melynek megye-szerte nagy visszhangja volt, hiszen élvonalbeli magyar alkotók művei sorakoztak a falakon. Szervezői munkájához sorolható az a terve is, mely egy pápai képzőművészeti gyűjtemény létrehozására irányult, de ez sajnos nem valósult meg. A kollégium rajztermeiből indult Pápai Tárlat elnevezésű kezdeményezése is, mely évente nyújtott az itt élő alkotóknak bemutatkozási, kiállítási lehetőséget. Tevékenységének köszönhetően 1949-ben a Pápai Képzőművészeti Szabadiskola kezdhette meg működését. Ebből nőtt ki a minden egykori résztvevő, köri tag számára meghatározó jelentőséggel bíró alkotó műhely, közkeletű nevén a KÖR. Művésztársával, kollégájával, Cziráky Lajossal és a gyermekeket oktató Hénel Gusztáv festőművésszel szinte példátlanul eredményes művészeti közösséget alakítottak ki, mely 70 éven át meghatározó módon volt jelen a város képzőművészeti életében.
A cserkészparancsnok
A rimaszombati Tóth család gyermekei kisiskolás koruktól kezdve a cserkészcsapatban szorgoskodtak. Sándor 1922-ben ifjúsági cserkész csapatvezetőként, kitüntetéssel érettségizett. Nyugati tanulmányútja után Budapesten, a Magyar Cserkész szerkesztőségében kapott munkát. Ez idő alatt találta ki és valósította meg a cserkészbábjátszást. A Pápai Református Kollégiumba kerülését követően rövidesen a Tisza István cserkészcsapat parancsnoka lett. 1933-ban a gödöllői Cserkész Világtalálkozón fő tábortűzvezetővé választották, ami gyakorlatilag színpadszervezői és műsorvezetői teendőket takart. 1937-ben részt vett a holland jamboreen, ahol nemzetközi tábortüzet (műsoros esteket) vezetett. 1947-ben diákjaival részt vett a moissoni (Párizs mellett) cserkész világ-jamborren, melyen a pápai bábjátékos cserkészek nagy sikerrel szerepeltek.
