Kevés ilyen helyhez köthető dal van, mint ez a mi pápai dalunk.
A „népies műdalból folklorizálódott új stílusú népdal” /Fehér Ferenc karnagy/ az 1848-as szabadságharc ideje alatt született. A szabadságharcban részt vett honvédek és szemtanúk visszaemlékezései alapján Damjanich tábornok kedvenc dala volt. A pápai nemzetőrök bevonulásakor énekelt dal születéséről Somogyvári Gyula írta, hogy az egy hétig gyülekező nemzetőrök mindegyike megtanulta és mire útnak indultak már fújták.
Keletkezésének egyik mondája szerint: egy 16 éves pápai lány beleszeretett a császári gyalogezred hadnagyába és a szabadságharc idején nagyon várta kedvesét Pápára. Szerelme jeléül kendőt hímzett, amit szeretett volna átadni az ifjúnak, de a lány nagynénje ezt megtiltotta. Ezért reggel titokban a gyalogezred után indult a lány, hogy átadja a keszkenőt szerelmének.
A múlt században is a laktanyákban meneteléskor énekelték a katonák, vagy baráti társaságok poharazgatás közben. Számos feldolgozása ismert cigány- és népzenekarok által, de még rock változata is született.
Napjainkban is gyakran éneklik ünnepségeken, előadásokon: a Pápai Huszáregyesület, a pápai Nyugdíjas Egyesület, a Honvéd Bajtársi Klub és egyéb pápai énekesek, kórusok. Ütemes, ritmusos dallama van, könnyen énekelhető refrénsorai miatt méltán népszerű, és városunkon kívül is országszerte kedvelik, éneklik.
