A középkori települések keletkezésének egyik fő feltétele a megfelelő mennyiségű és minőségű víz jelenléte volt. A Tapolca mindezt Pápa környékén biztosította. Forrása Tapolcafőn ered, melynek helye ma is látogatható.
Az ember életében óriási jelentősége volt a vízimalmok feltalálásának. Ezzel megsokszorozhatta azt az erőt, melyet maga és az állatai ki tudtak fejteni. Lehetősége lett egy a természetben jelenlévő, a víz helyzeti, mozgási energiáját kihasználó erőforrás birtokba vételére. A vízimalmok lehettek alulcsapottak, amikor az elfolyó víz ereje hajtotta a malmot, alulról forgatva meg a hatalmas kerekeket. Lehettek a nagyobb vízszint különbség miatt felülcsapottak, amikor többnyire fából készült csatorna segítségével felülről vezették a kerekekre a vizet, így annak helyzeti energiája is növekedett és így hajtotta a malmot.
A Tapolca patak vízmennyisége olyan nagy volt, hogy alkalmas volt malmok meghajtására, így a partján Tapolcafőtől egészen a Marcalig szinte 200-300 méterenként vízimalmok épültek, melyek a kenyeret, az ipart, a kereskedelmet jelentették a város számára. Veszprém megyében azért is volt nagy jelentőségük a pápai malmoknak, mert vizük állandó kb. 15 o-os hőmérsékletének köszönhetően télen sem fagyott be, így évszaktól függetlenül üzemelhettek.
A város első lehetséges említése, 1061-ben is egy malom kapcsán történik: Ottó comes „…molam in Papa …”, malmot adományoz az általa alapított apátságnak. 1162-ben a mai Pápa város területén, akkor Agyaglik nevű helységben említenek malmot, mint a bakonybéli apátság birtokát. 1183-ban ugyancsak Pápára vonatkozó adat szerint III. Béla királyunk az újonnan alapított zirci ciszterci apátságnak mindjárt három malmot adományozott. Volt malma a pápai plébániának, a veszprémi káptalannak, a porvai pálosoknak, akik Garai Miklóstól kapták ezt az Újfalu nevű birtokon, ez volt a Fehér malom. A nagyvázsonyi pálosoknak Kinizsi Pál felesége adománya révén lett pápai malmuk, de a pápai pálosoknak is volt a malmuk a Tapolcán.
A 15. század elejéről már név szerint is ismerünk malmot bérlő családot, a meglehetősen gazdag pápai Kövér famíliát, akik több malom bérlői voltak. A Begh-i malom 1428-ban szerepel egy birtokosztály kapcsán és valószínűleg Bellérszegen helyezkedett el. A 16. századtól adatolható a Marok malom, melyet az utóbbi időben Mester malomnak neveztek. A várat bemutató metszeteken is feltűnnek malom ábrázolások, amely malom többnyire „nagymalom” néven szerepel, valószínűleg a Tízes (tíz kerékre járó) malommal azonos.
A Tapolca patakon – a város mai közigazgatási területén – az alábbi malmok működtek:
- Forrásfői malom
- Forrásfői Kalló malom
- Tapolcafői nemes Comnitz malom
- Simaház malom
- Káptalan Kalló malom
- Döbrési malom
- Zavari Kalló malom
- Papirosmalom
- Igali (Hatkerekű) malom
- Sávoly (Szedlmayer) malom
- Csingeri malom
- Hantai Kalló malom
- Bogáts malom
- Camerális malom
- Kishantai vagy Benedictus malom
- Hódoska vagy Uki malom
- Kapitány malom
- Városmalom
- Tízes malom
- Mester vagy Marok malom
- Parochialis vagy Pap malom
- Felső Eperjesi Küllő malom
- Fehér malom
- Borsosgyőri malom
Sajnos a vízimalmok a 19. század végén a hengermalmokkal szemben elveszítették a malomipari versenyt. A malmok termelékenysége megnövekedett, elindult a verseny a molnárok között, hiszen újabb őrletőket kellett szerezniük. Lovakat tartottak és akár 20-30 km-t- is mentek, hogy összegyűjtsék a gabonát, melyet őrlés után vissza is szállítottak. Bár még 1901-ben is 21 malom működött a Tapolcán. A pápai malmok vesztét a második világháború utáni államosítás okozta. Sokukat azonnal megszüntették, némelyikből termelőszövetkezeti daráló lett. A nagyméretű malomépületeket raktárnak használták, vagy éppen több család lakóhelyéül szolgáltak. Fenntartásukról, megóvásukról általában senki nem gondoskodott, sokat széthordtak épületanyagnak, tüzelőanyagnak. 1970-ben a források elapadtak, a Tapolca medre eliszaposodott. A technika fejlődése és a patak vizének elapadása már ítéletet mondott az évszázados múltú vízimalmok felett.
Az utókornak csak néhány malomépület maradt fent. A Hódoska vagy Uki malmot utolsó tulajdonosa, Edvy Károly után Edvy malomként ismerjük. 2001-ben unokája, Sántha Csaba vásárolta vissza az épületet, és kezdte meg a malom felújítását, ezzel együtt a fogadó felépítését, ahol malomipari gyűjteményes kiállítás is látható.
A Sávoly malom is több alakításon esett át. Az épület jellege ugyan megmaradt, de a régen működő berendezésekből sajnos semmi nem maradt. Az egykori robusztus, tekintélyt tükröző malomépület napjainkban különböző rendezvényeknek ad otthont, szabadidőparkként és szálláshelyként üzemel.