Kategória
kulturális örökség
Csingeri malom

A középkori települések keletkezésének egyik fő feltétele a megfelelő mennyiségű és minőségű víz jelenléte volt. A Tapolca mindezt Pápa környékén biztosította. Forrása Tapolcafőn ered, melynek helye ma is látogatható.

Az ember életében óriási jelentősége volt a vízimalmok feltalálásának. Ezzel megsokszorozhatta azt az erőt, melyet maga és az állatai ki tudtak fejteni. Lehetősége lett egy a természetben jelenlévő, a víz helyzeti, mozgási energiáját kihasználó erőforrás birtokba vételére. A vízimalmok lehettek alulcsapottak, amikor az elfolyó víz ereje hajtotta a malmot, alulról forgatva meg a hatalmas kerekeket. Lehettek a nagyobb vízszint különbség miatt felülcsapottak, amikor többnyire fából készült csatorna segítségével felülről vezették a kerekekre a vizet, így annak helyzeti energiája is növekedett és így hajtotta a malmot.

A Tapolca patak vízmennyisége olyan nagy volt, hogy alkalmas volt malmok meghajtására, így a partján Tapolcafőtől egészen a Marcalig szinte 200-300 méterenként vízimalmok épültek, melyek a kenyeret, az ipart, a kereskedelmet jelentették a város számára. Veszprém megyében azért is volt nagy jelentőségük a pápai malmoknak, mert vizük állandó kb. 15 o-os hőmérsékletének köszönhetően télen sem fagyott be, így évszaktól függetlenül üzemelhettek.

A város első lehetséges említése, 1061-ben is egy malom kapcsán történik: Ottó comes „…molam in Papa …”, malmot adományoz az általa alapított apátságnak. 1162-ben a mai Pápa város területén, akkor Agyaglik nevű helységben említenek malmot, mint a bakonybéli apátság birtokát. 1183-ban ugyancsak Pápára vonatkozó adat szerint III. Béla királyunk az újonnan alapított zirci ciszterci apátságnak mindjárt három malmot adományozott.  Volt malma a pápai plébániának, a veszprémi káptalannak, a porvai pálosoknak, akik Garai Miklóstól kapták ezt az Újfalu nevű birtokon, ez volt a Fehér malom. A nagyvázsonyi pálosoknak Kinizsi Pál felesége adománya révén lett pápai malmuk, de a pápai pálosoknak is volt a malmuk a Tapolcán.

A 15. század elejéről már név szerint is ismerünk malmot bérlő családot, a meglehetősen gazdag pápai Kövér famíliát, akik több malom bérlői voltak. A Begh-i malom 1428-ban szerepel egy birtokosztály kapcsán és valószínűleg Bellérszegen helyezkedett el. A 16. századtól adatolható a Marok malom, melyet az utóbbi időben Mester malomnak neveztek. A várat bemutató metszeteken is feltűnnek malom ábrázolások, amely malom többnyire „nagymalom” néven szerepel, valószínűleg a Tízes (tíz kerékre járó) malommal azonos.

A Tapolca patakon – a város mai közigazgatási területén – az alábbi malmok működtek:

  • Forrásfői malom
  • Forrásfői Kalló malom
  • Tapolcafői nemes Comnitz malom
  • Simaház malom
  • Káptalan Kalló malom
  • Döbrési malom
  • Zavari Kalló malom
  • Papirosmalom
  • Igali (Hatkerekű) malom
  • Sávoly (Szedlmayer) malom
  • Csingeri malom
  • Hantai Kalló malom
  • Bogáts malom
  • Camerális malom
  • Kishantai vagy Benedictus malom
  • Hódoska vagy Uki malom
  • Kapitány malom
  • Városmalom
  • Tízes malom
  • Mester vagy Marok malom
  • Parochialis vagy Pap malom
  • Felső Eperjesi Küllő malom
  • Fehér malom
  • Borsosgyőri malom

Sajnos a vízimalmok a 19. század végén a hengermalmokkal szemben elveszítették a malomipari versenyt. A malmok termelékenysége megnövekedett, elindult a verseny a molnárok között, hiszen újabb őrletőket kellett szerezniük. Lovakat tartottak és akár 20-30 km-t- is mentek, hogy összegyűjtsék a gabonát, melyet őrlés után vissza is szállítottak. Bár még 1901-ben is 21 malom működött a Tapolcán. A pápai malmok vesztét a második világháború utáni államosítás okozta. Sokukat azonnal megszüntették, némelyikből termelőszövetkezeti daráló lett. A nagyméretű malomépületeket raktárnak használták, vagy éppen több család lakóhelyéül szolgáltak. Fenntartásukról, megóvásukról általában senki nem gondoskodott, sokat széthordtak épületanyagnak, tüzelőanyagnak. 1970-ben a források elapadtak, a Tapolca medre eliszaposodott. A technika fejlődése és a patak vizének elapadása már ítéletet mondott az évszázados múltú vízimalmok felett.

Az utókornak csak néhány malomépület maradt fent. A Hódoska vagy Uki malmot utolsó tulajdonosa, Edvy Károly után Edvy malomként ismerjük. 2001-ben unokája, Sántha Csaba vásárolta vissza az épületet, és kezdte meg a malom felújítását, ezzel együtt a fogadó felépítését, ahol malomipari gyűjteményes kiállítás is látható.

A Sávoly malom is több alakításon esett át. Az épület jellege ugyan megmaradt, de a régen működő berendezésekből sajnos semmi nem maradt. Az egykori robusztus, tekintélyt tükröző malomépület napjainkban különböző rendezvényeknek ad otthont, szabadidőparkként és szálláshelyként üzemel.