A Pápai Tárlat, mint lokális "értékteremtő intézménnyé" nemesült fogalom létrejötte, története meglehetősen mozaikos, töredezett képet mutat. Indulásának "előképeit" találjuk meg az 1920-as évek elején rendezett városi kiállításokban. Mint a korabeli újságokban olvasható, a szervezők kifejezetten azt a fontos célt tűzték zászlajukra, hogy évenkénti váltásban a pápai polgárok megismerhessék a helyi alkotók műveit és személyesen találkozhassanak a művészekkel. Ezek alapján megfogalmazható, hogy a műtárlatoknak nevezett első ilyen jellegű kiállítások céljaiban és szellemiségében felfedezhetők azok a hasonlóságok, amit a Pápai Tárlat ma is képvisel. A Pápai Hírlap egyik 1922-es lapszáma erről így ír: "A tavalyi kezdeten felbuzdulva, a helybeli Képző- és Iparművészeti Társulat idén is rendezett kiállítást a Kaszinó nagytermében". Így tehát az első tárlat 1921-re datálható.
A következő korszak legrangosabb városi kiállításának tekinthető Kaszinó nagytermében 1934 novemberében megvalósult esemény. A kiállító művészek névsorát látva - Süle István, Buday György, dr. Kiss Gábor, Bodolai Jenő, Buday Lajos, Erdélyi József, Tóth Sándor, Závory Zoltán, Hénel Gusztáv, Hénel Margit, Lauer Gizella, Farkas Géza, Bíró Károly, Beivel Imre, Cziráki Lajos, Iscserekov András, Bakó Zsigmond, Somogyi József, Palencsár Irén, Varga Jolán - kijelenthető, hogy ilyen országos tekintélynek örvendő, kimagasló kvalitásokkal rendelkező alkotók kiállítása rendkívül ritka a tárlatok történetében.
Kifejezetten a Pápai Tárlat címet alkalmazva indította új korszakhatárnak bizonyuló kezdeményezését az 1940-es években a Pápai Református Kollégium művésztanára, A. Tóth Sándor. Tervei alapján 1942-ben adták át azt a korszerű, jól felszerelt, tágas műteremmel rendelkező rajzszertárt, mely megvetette az alapjait annak, hogy hamisítatlan művészeti közegben az iskola kiállításokat szervezhessen diákjainak, az ott végzett képzőművészeknek.
Az évek múltával a kiállítók köre folyamatosan bővült. Erről Dr. Tóth Gábor Sándor édesapja munkásságáról szóló könyvében így vall: "Összefogta a pápai rajztanárokat és a regionális művészeket is: közösen Pápai Tárlat néven kiállításokat rendeztek a kollégium új, tágas műtermében". Az életrajzi könyv még egy történeti adalékot nyújt a Pápai Tárlat történetéhez: az 1947-ben megrendezett Pápai Kulturális Napokon már a harmadik tárlatot szervezték meg, melynek az ad különleges jelentőséget, hogy vele indulhatott újra a város háború utáni művészeti élete.
Az ötvenes, hatvanas, hetvenes években általában őszönként ismétlődnek a "műtárlatok", először főként Bíró Károly, Cziráki Lajos, Hénel Gusztáv, A. Tóth Sándor munkáiból, majd az A. Tóth mester 1949-ben létrehozott Pápai Képzőművészeti Szabadiskolájába, a legendás KÖR-be járó növendékek alkotásai is láthatóvá váltak.
A Pápai Tárlatok történetének ünnepi, kiemelkedő pillanataként értékelhető a Pápai Református Kollégium 450. éves jubileumára szervezett Orlaitól - Nagy Lászlóig című, meglehetősen nagy időtávot átfogó kiállítás, melyet Szíj Béla művészettörténész, kollégista öregdiák (maga is A. Tóth tanítvány) rendezett. Az 1981. szeptemberében nyíló tárlaton nem kisebb művészek, mint Orlai Petrich Soma, A. Tóth Sándor, Somogyi József, Istenes Iscserekov András, Móricz Sándor és Nagy László alkotásaiban gyönyörködhettek a pápai polgárok.
A kilencvenes évektől egyre inkább az 1993-ban létrehozott és a város képzőművészeti rangjához méltó Somogyi József Galéria adott otthont a Pápai Tárlatnak, majd a 2000. november 24-én hozott önkormányzati döntés értelmében létrejött a Kiállítóhelyek és Rendezvények Koordinációs Központja (KRKK) vette át a Pápai Tárlat szervezését. Az új intézmény 2001. február 15-én kezdte meg működését Borbély Lajos művésztanár vezetésével. A helyszín továbbra is a Somogyi József Galéria maradt. Megjegyzendő, hogy az új szervezet irányítása alatt működött továbbá még a Hollósy Simon Galéria és az A. Tóth Sándor állandó kiállítás is. 2007-ben, a megszűnt KRKK helyett ismét a művelődési központ vette át a Pápai Tárlat szervezését.
A 2011-es megnyitón Gopcsa Katalin művészettörténész elgondolkodtató szavakkal méltatta a tárlatok szellemi örökségét: "Az alkotásokon és a kiállítás iránt érdeklődő közönségen érződik A. Tóth Sándor figyelő tekintete, aki nemcsak egyszerű tanára volt a szárnyaikat bontogató művészeknek, hanem hatalmas gondoskodással és odafigyeléssel hozta ki növendékeiből a legjobbat. Úgy látom, ezt Pápán sikerült átörökíteni, és ettől érződik egyfajta személyesség a Pápai Tárlat alkotásain."
Amikor 2012. november 19-én a Somogyi József Galériában megnyitottuk a Pápai Tárlatot még nem tudhattuk, hogy hosszú ideig nem lesz lehetőség a város egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező képzőművészeti eseményének megrendezésére. Veszprém vármegye egyik legszebb kiállító terét a város vezetése 2013-ban megfosztotta képzőművészeti galéria mivoltától és a továbbiakban, a földszinten működését megkezdő Galéria bisztró rendezvénytereként határozta meg (tegyük hozzá azt a szomorú tényt, hogy a városnak azóta sincs időszaki kiállítótere).
Ha nem is szorosan, de áttételesen mindenképpen hozzátartozik a Pápai Tárlat történetéhez az a felemelő évfordulós kiállítás, mely a patinás KÖR megalakulásának 70. évfordulóját ünnepelte. A Pannonia Reformata Múzeumban megrendezett Emberöltőnyi közösség című retrospektív tárlaton 38 művész (a KÖR alapítójától egészen a jelen képzőművész generációjáig) vett részt. A kiállítást megnyitó Praznovszky Mihály irodalomtörténész a következő szép szavakkal fejezte be beszédét: "70 év valósága a városban, egy művészeti közösségben, a tanulásban, az önmegvalósításban, a teljesítményben, a 20. században és álom és álmodás a szépben, a papírra húzott vonal, az ecsettel ejtett festékfolt és a fémbe, fába, üvegbe formált test igazságában..."
A Pápai Tárlat legújabb kori története 2024. június 13-án folytatódott...
Tóth Kálmán, Kerpel Péter és Kocsis Gyula - más-más minőségben mindhárman a korábbi kiállítások tevékeny részeseiként - szervezték meg a több mint 100 éves múltra visszatekintő rangos művészeti eseményt, melyen a nézők 23 alkotó 62 munkáját láthatták a Pannonia Reformata Múzeum időszaki kiállítóterében. A megnyitó köszöntőjében Köntös László gyűjteményi igazgató a pápaiság és egyediség kiváló példájaként említette a rendezvényt, míg megnyitó beszédében Hegyeshalmi László képzőművész, kurátor ezekkel a szavakkal méltatta a kiállítást: "Fontos ez a tárlat minden generációnak, az előttünk járóknak, de a fiataloknak is. Kiemelt szerepet tölt be a város kultúrájában, vizuális műveltségében."
