A pápai református kollégium mindig nagy gondot fordított a növendékek irodalmi, művészeti és erkölcsi nevelésére. 1841-ben Tarczy Lajos professzor kezdeményezésére létrejött a Képzőtársaság, amely ezentúl a tanórákon túl biztosított lehetőséget a diákok alkotó tevékenységére. A későbbi nevén: a Pápai Református Főiskolai Ifjúsági Képzőtársulat különféle csoportokban tette lehetővé a szépirodalom, művészet, esztétika, bölcselet, tudományok, nemzeti nyelv ismereteinek elmélyítését. Külön érdeme a társaságnak, hogy a Március 15-i ünnepségeket minden évben a társulat szervezte. A társaság felvilágosult, hazafias szellemiségével, az alkotótevékenység támogatásával, a művészeti és tudományos pályázatok bírálatával, az egyéni teljesítmény elismerésével segítette a kritikusan gondolkodó, erkölcsös, önálló személyiség kifejlődését. A naprakész információk megszerzését gazdag könyvtára segítette. A Képzőtársulat szellemi színvonalát fémjelzi neves tagjainak névsora is: Petőfi Sándor költő, Jókai Mór író, Orlai Petrich Soma festőművész, Eötvös Károly író és politikus, Vikár Béla a Kalevala fordítója, Ballagi Mór nyelvtudós, Endrődi Sándor, Kozma Andor, Lampérth Géza költők, Ólé Sándor memoáríró lelkész, Kiss Géza lelkész és etnográfus, Tildy Zoltán kisgazda politikus, köztársasági elnök, Thaly Kálmán történész, irodalmár, a kuruckor kutatója, Lőrincze Lajos nyelvész, Csoóri Sándor költő, Pölöskei Ferenc történész, akadémikus… A társaság „Érdemkönyvébe” saját kezűleg írhatták be a legjobb alkotásokat a diákszerzők. Fényes alkotói névsor gyűlt össze a 110 év alatt. Ezenkívül a „Tavasz” című zsebkönyv-sorozat őrizte meg a legjobban sikerült irodalmi pályaműveket. A teológiai akadémia 1951-es megszüntetésével és a református gimnázium 1952-es államosításával a diák-önkormányzatiság sajnos teljesen megszűnt.
A Képzőtársulat kiválóságokat adott a városnak, a hazának; tömegeket nevelt az irodalom, a művészet és a tudományok szeretetére, s azok profi vagy amatőr szintű művelésére.
