A Pápai Kaszinó kulturális egyesületként szerveződött. Hivatalosan 1834. január 6-án alakult meg „Pápai Casino” néven gróf Esterházy Károly főigazgató vezetésével a Griff vendégfogadó emeleti nagytermében. Bár már 1832-ben kaszinóvá alakult az az 1830-ban létrejött, 20 tagú olvasótársaság, amely kimondta: „az emberek mint emberek egyenlők…”, „vallás-, születés- és hivatalkülönbség nélkül minden becsületes magaviseletű férfiú casinónknak tagja lehessen”.
1837-ben a polgárok kiválásával létrejött a Polgári Kaszinó. A Pápai Kaszinót ezután úri, nemesi kaszinónak tartották. 1838-ban elfogadott alapszabálya szerint: „célja egyesített erővel a ’közhasznú ösméretek’ megszerezhetésére, a ’mívelt és finom társalkodásra módot és alkalmat eszközölni, s így a míveltséget és pallérozódást előmozdítani.” A kaszinó a reformkorban támogatta a hazafias kezdeményezéseket, a politikai közvélemény formálását, a haladó mozgalmakat. A tagok részt vettek az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban. A kiegyezés korában és a Horthy-korszakban a város művelt rétegeit, az egyházi és világi értelmiséget, az uradalmi tisztviselőket, művelt vállalkozókat is magába foglalta. A felvilágosult eszméket valló társaság 1893-ig, a Jókai Kör megalakulásáig a város egyik legfontosabb kulturális egyesülete volt. A Kaszinó vezetésében és támogatásában az Esterházy család tagjai mindig fontos szerepet töltöttek be. Ők voltak a főigazgatók, az I. világháború után a díszelnökök. Minden korszakban voltak országos nevű tagjai az egyesületnek, akik tudományos munkásságukkal vagy közéleti tevékenységükkel hozzájárultak Pápa fejlődéséhez.
A művelt társasági életnek a kaszinó könyvtára, társalgója, étterme biztosította a helyet. A rendezvényeikre hozzátartozóikat is elvihették a tagok. Híres meghívott vendégeik voltak: Vörösmarty Mihály költő 1839-ben, Beöthy Zsigmond író 1840-ben, Egressy Gábor színész 1840-ben, Erdélyi János író és Vachott Sándor író és szerkesztő 1842-ben, Prielle Kornélia színésznő (Petőfi egykori múzsája) 1862-ben, Thaly Kálmán történész 1863-ban, Ballagi Mór nyelvész 1886-ban, Szász Károly költő és dunamelléki református püspök 1886-ban, Lampérth Géza költő 1900-ban, Beck Ö. Fülöp szobrász és éremművész 1905-ben, Sík Sándor 1936-ban. Az előadóesteken nők is részt vehettek.
Az egylet 1944-ig szolgálta a város kulturális életét.
