Gyermekkorunk áhított példaképe volt a gyönyörű, zsinóros ruhában feszítő, fényes karddal felszerelt lovas katona. Sokat olvashattunk a történelemben játszott szerepükről és dicsőségükről. A nagyszüleink még találkozhattak személyesen olyan hősökkel, akik átélték a Nagy Háború borzalmait, ahol az utolsó, igazi lovas rohamok zajlottak.
1884-től a Magyar királyi 7. honvéd huszárezred parancsnoksága és I. osztálya Pápán állomásozott. l9l4. augusztus l7-én Gorodok-Satanownál a vörös ördögök utolsó nagy lovasrohama tragédiába torkollott. Az érsekújvári II. osztály csaknem teljesen megsemmisült. A harmincas években a tiszteletükre emelt emlékműnél a II. világháborúig minden évben megemlékeztek az ezred szomorú végnapjairól. Azután sok-sok éven keresztül csak az idő és a moha szürkesége borította az emlékművet, na és néha egy-egy odacsempészett virágszál.
Elsősorban az ő tiszteletükre, dicsőségük és emlékük megőrzésére, de minden idők huszárjainak emlékére, kik ártatlanul lettek áldozatai a történelmi korszakok különböző érdekeinek, alakult az egyesület. Néhány lelkes kezdeményező (Tóth Kálmán, Bedők János, Bolla Kálmán és Varga Sándor) irányításával l992. június 30-án - az országban hatodikként - megalakult a Pápai Huszár Egyesület. 25 felnőtt taggal, három kishuszárral, 6 fő pártoló taggal indult útjára ez a nagyszerű vállalkozás. Az alapító tagok szinte valamennyien a Pápai Lovas Iskolában kezdtek lovagolni. Itt született az élethosszig tartó szerelem a lovakkal, és itt szövődtek azok a barátságok is, amelyek az egyesület létrejöttét megalapozták. A lovas kultúra és a huszárság tiszteletét „igazi” huszártól tanulhatták, hiszen a Lovas Iskola egyik vezetője Hajnóczky Béla huszárként teljesített szolgálatot a II. világháború idején. Több egyesületi tagnak van saját hátaslova, így közvetlenül ismeri a lótartás örömeit és gondjait. Mivel az egyesületet Pápa és környékének huszár és katonai hagyományainak ápolására hozták létre, ezért történelmünk különböző korszakainak lovas katonáját is szerették volna megjeleníteni. Így történt, hogy 1992. augusztus 20-i ünnepségen honfoglaló magyar ruházattal és felszereléssel jelentek meg. Még ezen a nyáron l6 rend kuruc kori dolmányt és süveget varratott az egyesület. Ebben a felszerelésben még ezen az őszön megrendezett Játékfesztiválon mutattak be lovas karusszelt.
Természetesen a fő cél a 7. honvéd huszárezred hagyományainak ápolása volt. Már a kezdeti időszakban részt vettek a hazai és külföldi huszártalálkozókon, bemutatókon, felvonulásokon, koszorúzási és megemlékező ünnepségeken, hagyományőrző összejöveteleken. A tervek között az is szerepelt, hogy külsőleg megjelenítsék a huszárezred lovas katonáját. Sok-sok forrásmunka tanulmányozása után sikerült elkészíttetni a 7-es honvédhuszárok egyenruháját, amely zöld csákóból, buzérvörös nadrágból, sötétkék színű atillából és mentéből állt. A szükséges nyergek, kantárak és egyéb felszerelések beszerzésére is sor került. Ahhoz, hogy méltó módon tudjanak megemlékezni dicső elődeinkről, az Esterházy út sarkán található huszár emlékmű rendbetételét, tisztítását tűzték ki célul, amely önerőből 1993-ban valósulhatott meg. Ettől kezdve minden év augusztusában megemlékeztek az 1914-ben gyilkos rohamban elesett hős pápai és érsekújvári huszárokról. Az utóbbi években, rendhagyó módon augusztus 17-én tartják a Pápai Hősök Napját, amely alkalomkor az I. és II. világháborúban elesettek emlékére helyezi el Pápa Város Önkormányzata, oktatási intézményei és a hozzátartozók az emlékezés koszorúit. Az egyesület gondolt a háború poklát megjárt katonákra is. Hősök napi rendezvényeik minden esetben Bajtársi Találkozóval értek véget, ahol közös ebéd és borozgatás mellet eleveníthették fel élményeiket az idős katonák és leventék.
Az évente megrendezésre kerülő augusztusi huszárparádékra és megemlékezésekre meghívást kaptak barátaik más egyesületekből. Kezdetben Döbröntén, majd Attyapusztán tartották a katonai regula szerint zajló huszártáboraikat. Pápa Város Önkormányzata és lakossága kérésére ezeket a huszártáborokat hamarosan a Pápai Lovas Iskola területén rendezték meg, ahol történelmi lovasjátékokat mutattak be az érdeklődőknek. Ezek a huszártáborok minden résztvevő hagyományőrző katonának és nézőnek is feledhetetlen élményt nyújtottak. 1996-tól a Történelmi Játékok városi rangú rendezvény lett, amely minden évben több ezer látogatót vonzott. A játékokon szereplő, alkalmanként több mint száz szereplőt a más városokból érkező hagyományőrzőkön kívül a pápai egyesületekből toborozták. Született egy zenekar is. A hazájuktól távol szolgáló, harcoló magyar katonák, különösen a huszárok büszkesége és honvágya gyönyörű népdalkincset szült. Bátran kijelenthetjük, hogy ezek a katonadalok a feledés homályába merültek volna, ha a hagyományőrzők táboraikban az esti tábortüzek mellet nem kezdték volna el dúdolgatni apáink, dédapáink énekeit.
Az egyesület szerves része a Győri Lovas Nemzetőr Díszszakasz, amelynek alapítója és parancsnoka Vígh Attila. A Veres Péter Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjaiból szervezett, az iskola által példásan támogatott kis csapat valóban a huszár katonai rendet, fegyelmet, a ló szeretetét és tiszteletét tanítja meg a fiataloknak. A városi és társ hagyományőrző egyesületekkel való kapcsolatok az alapjai a történelmi rendezvényeknek, bemutatóknak. Emlékművek koszorúzásán, hősök napi megemlékezéseken huszárjaik lóval, vagy ló nélkül rendszeresen részt vesznek. 2015-ben az egyesület küldöttsége részt vett Lengyelországban, a gorlicei áttörés 100 éves évfordulóján rendezett nagyszabású ünnepségsorozaton. A kiválóan szervezett megemlékezések részeként megkoszorúzták a harcokban elesett magyar katonák lelkiismeretesen rendben tartott sírjait. Több képzőművészeti és történeti kiállítás létrehozásában, valamint könyvek kiadásában is részt vett az egyesület. A Pápai Huszár Egyesületet 2008. március 15-én Pápa Város Díszoklevelével tüntette ki Pápa Város Önkormányzata.
