Katona György felstőművész (1960-2021) Nagyváradon született, gyermek- és ifjúkorát Erdélyben töltötte. A kolozsvári képzőművészeti gimnázium után a Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemen végzett, festészet szakon. Bár Erdélyben is voltak már kiállításai, munkássága 1989-es Magyarországra való áttelepülése után bontakozott ki a maga teljességében. Kezdettől fogva Pápához kötődött, az utóbbi harminc év alatt itt dolgozott, itt vált érett művésszé. Tanári tevékenysége és képzőművészi életműve maradandó értéket jelent Pápa számára, amire méltán lehet büszke a város.
Katona György többféle stílusban és műfajban alkotott, melyek által szoros kapcsolatban áll mind az összeurópai, mind a magyar művészet évszázados hagyományaival, ugyanakkor egyéni, csak rá jellemző módon festett, sajátos kézjegye minden munkáján észrevehető. A múlt öröksége és a modernség együtt van jelen képein. Bár sokat dolgozott megrendelésre is, legszívesebben mégis önmagának, a világnak: az örök értékek világának festett.
Vannak ikonszerű képei, kedvelte a barokkos zsúfoltságot és éles kontrasztokat, sok munkája a szecesszió dekorativitásához és szeszélyes ornamentikájához kötődik. Drámai hatást tudott elérni domború felületű képeivel, melyek technikáját ő maga találta ki. A hasonlóképpen általa felfedezett és kifejlesztett csorgatásos technika pedig - mozaikszerűségével - egyaránt fűződik a gótika színes ólomüveg ablakaihoz és az art decohoz. Könnyedsége és felszabadultsága impresszionisztikus tájképein mutatkozik meg, melyek színei, ragyogása a hosszú és dicsőséges múltú nagybányai festészet örököseként mutatja be. E hagyomány folytatójaként szívesen festett plein airben, azaz a szabad levegőn megfigyelhető fény- és színjelenségek visszaadásával. Így készült számos, pápai épületet vagy utcarészletet ábrázoló műve. Tanítványait is gyakran vitte ki a műteremből a szabadba, tanította, biztatta őket erre a sajátos festési módra.
A művész témái és technikái is sokszínűségéről tanúskodnak: a festmények mellett grafikákat is készített. Vannak csendéletei, tájképei, portréi, figurális és absztrakt munkái, biblikus tárgyú keresztény képei és szimbólumokban gazdag ábrázolásai belső világának. Sokoldalúságának bizonyságaként Pápa környékén két köztéri alkotása is látható: Csóton millenniumi emlékmű, Bakonyszentlászlón háborús emlékmű. A csóti általános iskolában található két falfestménye, valamint a pápai vasútállomás falán a német ajkú kitelepítettek emléke előtt tisztelgő domborműve.
Nyaranta képzőművészeti táborok állandó alkotója volt a tihanyi művésztelepen, és számos más, erdélyi és felvidéki táborban. Tanárként is szívesen dolgozott: foglalkozott minden korosztállyal, óvodásoktól felnőttekig. Legszorosabban a Pápai Református Kollégium Művészeti Szakgimnáziumához kötődött. Igazi mester volt, sok diákja került be a felsőoktatásba festészet szakon. Hálás tanítványai kezdeményezésére a festőtermet róla nevezték el, a műteremben Katona György emlékfal avatására is sor került.
Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Veszprémi Művész Céhnek, a kassai Rovás Alkotócsoportnak és az erdélyi Barabás Miklós Céhnek. Ötvenedik születésnapját hét tárlatból álló kiállítássorozattal és a munkái válogatásából készült albummal ünnepelte. A Pápa Városi Televízió portréfilmet készített róla, amely 2000-ben országos különdíjat kapott. Utolsó kiállítása 2021. november 17-én a Pannonia Reformata Múzeumban volt.
