A nyolcvanas évek második felében, a könyvtári szakmában is lábra kapott a „vállalkozási” bevételek finanszírozásba való bevonásának a szorgalmazása. Egymás után nyíltak a kávézó, reggeliző, fagylaltozó, büfé jellegű „kereskedések” a könyvtárakban. (Ezek azok az évek, amikor a közművelődési intézmények másik csoportját heti rendszerességgel elöntötték a vásározók olcsónak hitt, tömegesen kínált, gyenge minőségű termékei.) Pápán ezeket a tevékenységeket nem gondoltuk közvetlenül összeférhetőnek a bibliotékával!
Adódott egy lehetőség nyomdagép és vágógép ingyenes megszerzésére. Az akkori Városi Tanács húszezer forintos támogatásával, valamint egy szövegszerkesztő-rendszer biztosításával, nagyon sok, munkaidőn túli „társadalmi” munkával kezdtük meg a nyomdai munkát 1987 őszén.
Első kiadványaink egyszerű sokszorosítványok voltak, primitívek, csak szerkesztett szöveget tartalmaztak. Folyamatos fejlesztésekkel, saját erőből, és a később Pápa Város Önkormányzata támogatásával a 2000-es évekre megfelelő színvonalú, szinte majdnem minden kívánalmat kielégítő géppark és munkatársi gárda állt rendelkezésünkre.
Az elsődleges célt — plusz bevételek biztosítása — mérsékelten tudtuk teljesíteni. Eleinte nem is nagyon gondoltunk másra.
Időközben feltettük a kérdést: kinek lehetne fontosabb célja az elmúlt negyven-ötven esztendőben megjelentetni nem tudott kötetek és az időközben keletkező helyi irodalom, visszaemlékezések és feldolgozások megjelenésének segítése, ha nem egy helyi könyvtárnak!
Ezzel kezdődött a pápai könyvtár könyvkiadásának története…
A rendszerváltoztatás előtt ez a tevékenyég a Kiadói Főigazgatósághoz tartozott. Kizárólag a Főigazgatóság megjelenést megelőző évben kiadott engedélye alapján, ami a kézirat leadásával, bemutatásával nyílt lehetőség „nyomda keresésére, vagyis a megjelentetésre.”
A pápai könyvtárnak három olyan kiadványa volt, amihez még meg kellett szerezni az engedélyt: az első Heitler László pápai művészeti író és festőművész grafikáit tartalmazó város bemutató kötete; a második Andruskó Károlynak a pannonhalmi apátságról készült kisméretű fametszeteit tartalmazta. (Ennek a minikönyvnek a kiadását korábban többször visszautasították, annak ellenére, hogy a szerzőnek legalább 10–15 magyar települést bemutató hasonló kiadványa megjelenhetett a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában…); a harmadik egy korai várostörténet, Kapossy Lucián által szerkesztett Pápa város egyetemes leírása reprintjének megjelentetése. Mindhárom kötetet még más nyomdák készítették. Megjelentetésük, a Jókai Mór Városi Könyvtár kiadói tevékenységének bemutatkozása, minden várakozást felülmúlóan sikeresnek bizonyult.
Ezek a kiadói és nyomdai tevékenységünk két fontos irányát is meghatározták: a minikönyvek és a helytörténeti kiadványok megjelentetését. Kiderült, hogy Minikönyv-gyűjteményünk bővítése ezen a módon is történhet. (Jelenleg országosan is jelentős, több mint 5.000 kötetet tartalmazó gyűjtemény a Jókai Mór Városi Könyvtár Mini-könyvtárában látogatható.) Másodszor ráéreztünk a helyismereti könyvkiadás helyi társadalmat mozgósító, szervező, összekovácsoló jelentőségére. A nyolcvanas évek vége társadalmi változásokkal terhes idejében ez is fontos kérdés lett. Hiszen az együvé tartozás érzését, a korábban szunnyadó „pápaiság” érzését tudta erősíteni a város korábbi sikeres történetének megismertetésével. Ráadásul a helyi lapok kiadása is csak elhatározás és pénz kérdése lett…
A Kapossy-kötet lett a Jókai Reprint sorozat első kötete, amelyet még 18 további követett. Ezek a kötetek könyvtárak féltett, egykor kispéldányszámban megjelent kincseit tették hozzáférhetővé az érdeklődő, helyi értékeket kereső olvasóközönség számára!
A Jókai Füzetek könyvsorozatnak 2020. december 31-ig 95 kötete jelent meg. A sorozat célja a város és tágabb környéke történetének frissen keletkező, vagy esetleg évtizedekre az asztalfiókban tartogatott tudományos, ismeretterjesztő, vagy forráskiadásai megjelentetése lett.
A Jókai Könyveknek hét kötetet látott napvilágot. Ebbe a sorozatba olyan írások kerültek bele, amelyek terjedelmileg, vagy tartalmuk miatt nem nagyon fértek a Jókai Füzetek sorozatba.
Új műfajt, új adathordozót jelentett a Pápai Képeslapok CD megjelentetése. Városunkról szinte az első fővárosi lapokkal egy időben jelentek meg a (képes)levelezőlapok.
Pápai- és országos közgyűjteményekben, magánszemélyeknél több ezer ilyen lapot lehet találni. A legfontosabb gyűjteményekből közel kétezer darabot beszkenneltünk, digitalizáltunk — (az általános tendeciáitól eltérően a lapok mindkét oldalát, ami a további társadalom-, szokás-, életmód és viselkedéstörténeti kutatások alapja lehet) — majd ezt szerveztük részletesen feltárt adatbázisba és a kultúráért felelős miniszter egyedi támogatásával, az Arcanum Adatbázis Kft segítségével jelentettük meg jól kereshető, helyismereti CD formájában.
Kutatóként, levéltárosként szembesültem a kiadott források elérhetőségének fizikai nehézségeivel. Különösen igaz ez a XIX. század második felében, a XX. század elején kiadott középkori okmánytárakra. Pályázati pénzekből kezdtük el kiadni az okmánytárak nyomtatott, reprint változatait. Azzal a szándékkal és ígérettel, hogy a kötetek értékesítéséből, befolyó összegből digitalizáljuk azokat, és kereshető adatbázisban adjuk közre, CD formájában. (Hol volt akkor még az onlájn elérhetőség és a megfelelő sebességű internet elérés… Így születet összesen 22 reprint kötet. Majd egy CD rom kötet az Arcanummal együttműködve. Második javított kiadása a Jókai Könyvtár 23 darabra növekedett anyagain kívül a Magyar Országos Levéltár által digitalizált Fejér György: Codex diplomaticus-a 40 kötetét is tartalmazva korszerű hozzáférést tett lehetővé ezekhez a forrásokhoz. Az 1990-es évek közepén ez még nem volt általános. Jelenleg a teljes az anyag — jelentősen kibővített formában — az Arcanum honlapján elérhető.
A könyvtár kiadványai között jelentős számban találhatók Veszprém megye, Budapest és egyben az ország története szempontjából is fontos kiadványok, melyek műszaki kivitelüket, tartalmukat tekintve is elérik a legigényesebb kötetek színvonalát. Finanszírozásuk minden esetben pályázati forrásból, vagy nagyobb összegű adományból történt. Az értékesítésükből befolyt összeg a könyvtár felhasználásában maradt. (Ilyenek, pl. Veszprém városi okmánytárak, a történeti — Magyarok Nagyasszonya hátoldali képes — zászlókat bemutató kötetek, a Tanácsköztársaság budapesti történései forrás feldolgozásai, stb.)
Úgy gondolom, hogy egy nonprofit érdekeltségű intézmény által fenntartott kiadó és nyomda jól tudta szolgálni a várostörténet minden műfaját. Időnként, legalábbis azt hittük, hogy olyan kiadványokkal is meg tudunk jelenni a magyar könyvpiacon, amelyek nélkülünk valószínűleg nem jelenhettek volna meg. (Csak egy példa: az eredetileg sorozatnak tervezett magyar békeszerződéseket (1000-1526 közötti időből) bemutató kötetünk, amely magyar fordításban egyetemi segédkönyv-sorozatban jelent volna meg, de kéziratban maradt… Megszereztük a szerzőktől a jogot, pénzt nyertük a Felsőoktatási tankönyveket támogató alaptól és 2000-ben megjelent a kötet, amely ma is keresett egyetemi segédkönyv.)
Közel harmincöt esztendős tevékenységünk szép kísérlet volt. Bebizonyosodott, hogy egy könyvtár könyvkiadói-, nyomdai- és kötészeti tevékenysége révén olyan szolgáltatásokat tud nyújtani a lakosságnak, önkormányzatoknak, vállalkozásoknak, amelyekkel színvonalasabb kulturális és közösségi életet teremt, miközben a működéséhez szükséges anyagi-pénzügyi forrásokat is kiegészítheti.