A címer családok, közösségek jelvénye. A közösségek (hivatalok, iskolák, intézmények, fegyveres alakulatok, egyházi szervezetek) címerei a magyar nemzethez való tartozást szimbolizálják. A város középületein (hatósági, egyházi, oktatási, bér- és üzletházak), emlékművein (szobrok, emlékoszlopok, emléktáblák, plakettek), közműveken (bevezető utak, aknafedlapok, mellvédfedőkövek, lámpaoszlopok) és épületek belső berendezésein számos címert, címerszerű ábrázolást láthatunk.
Az épületek külső címerei készülhettek kőből, márványból, fémből. A templomok belső berendezésein levők pedig legtöbbször fából, esetleg márványból faragottak, vagy üvegtáblára gravírozással, néha matricával, homokszórással felvitt ábrázolások.
A címer alkotórészei lehetnek: címerpajzs, rajta a címerkép, rang- illetve méltóságjelző, külső díszek, pajzstartók, körirat-felirat-jelmondat, (és a lovagkorra visszavezethető) sisak, sisakdísz.
Sokszor szoborként, pajzs nélkül ábrázolt címer-elemet láthatunk, amely önmagában is jellemző motívuma egy-egy jelentős címernek (mint például a kettős kereszt, Szent Korona, turul, holló), vagy helyi címernek (eperfa, rózsacsokor) illetve közismert, felekezeti önazonosságot kifejező jelkép, vagyis címer-szerepű, címerszerű szimbólum (betlehemi csillag, kakas).
A mintegy kétszáz helyi címert és címerszerű ábrázolást Somfai János a „Címerek, szimbólumok, jelvények Pápán építményeken, emlékműveken és kelméken” című könyvében részletesen bemutatja, elemzi. Nekünk, pápaiaknak főként érdemes megismernünk őket. Hiszen az ezek iránti figyelem felhívása, az ábrázolások elemzése nemcsak a műveltséget gyarapítja, de a pápai öntudatot is felébreszti, erősíti.
