1844-ben jelent meg Tarczy Lajos professzor által szerkesztett „Tavasz” című antológiában Jókai Mór első kinyomtatott írása. Ez a Pápán alkotott első novellája, melyet még Jókay Móricként írt alá. Keletkezésének körülményeiről maga az író mesél Fenyvessy Ferenchez írt levelében:
„Áldott legyen a láng, mely utamra rávilágított; áldott legyen a kéz, mely arra rávezetett! Nem kértem Istentől se gyönyört, se gazdagságot: csak munkabíró erőt: — s a munkában meg lett adva a gyönyör, meg a legnagyobb gazdagság: a független szabad ember életmódja. Legsötétebb hálátlanság volna tőlem — Isten és hazám iránt — ha pályámnak egyetlen árnyoldalára is visszaemlékezném, ha tartogatnék keblemben mást, mint a megelégedés kéjérzetét, mikor visszanézek — egész odáig, a hol a legelső novellámat megírtam.”
Jókai Mór szavai a pápai alkotásairól, a „Tavasz” című kötetről (H. Szabó Lajos helytörténész „Pápa város jeles díszpolgárai a 19. században” című kötetéből):
„Pápán voltunk, diákok voltunk, mi is alkottunk magunknak tudós társaságot... neveztük mi azt illő szerénységgel Képzőtársulatnak,… tartottunk gyűléseket, amikben szónokoltunk, úgy, mintha országgyűlésen volnánk, szavaltunk, mint a színpadon, s vitatkoztunk apróságok felett, mintha igazi tudósok volnánk. Olvastunk fel verseket és novellákat, megbíráltuk, s ami jó volt, azt beírtuk egy nagy könyvbe, melyet hívtak Érdemkönyvnek... Ez aktív mulatság a könyvolvasás passzív műveletével lévén összekötve, kicsiny társaságunk közvetlen előmozdítója volt az irodalomnak az által, hogy a megjelent jobb műveket megvette és bámulta... és aztán adtunk ki egy egész könyvet, aminek neve volt „Tavasz” ... és ha valaki olvasná azokat a furcsa verseket és novellákat, amik azokban vannak, hogy elmosolyodnék rajtuk, én pedig valahányszor azokat előveszem, mindig valami olyan könny féle jelenik meg szemeimben; milyen boldogok voltunk akkor...”
